2011: Színről-színre – kiállítás Bodnár Enikő és Bodnár Ervin munkáiból
Színről színre
“Kissé zavarban vagyok, hogy engem ért a megtiszteltetés, nyissam meg ezt a kiállítást! Én, az idegen mutatok be két olyan fiatalt, akiket Önök születésüktől fogva ismernek, szeretnek, figyelemmel kísérik, pár- és pályaválasztásukat, fejlődésüket fizikai, és szellemi értelemben egyaránt. Hadd legyen hát kalauzuk ez a kiállítás, én pedig próbálom kicsit idegenvezetőként felvillantani azt a már nem is rövid utat, amit az otthontól távol, idegenben, a főiskolákon, a szakmában elértek! Ismerjék meg személyiségüknek ezt az oldalát is!A hasonló iskolák során kialakult közös vizuális nyelv a testvériségen túl, egyfajta együtt gondolkozást, stílusazonosságot is teremtett. Itt, a plébánia otthonos falai között, a két életmű szűk válogatásából is rögtön szembe tűnnek a párhuzamosságok, a hasonló stiláris megoldások. A művészet, a design, a tervezés, melyeknek mindketten elhivatott művelői, mégis eltérő módon engedte magához közel őket.
Még ma is emlékszünk Enikő fényes indulására a főiskolán, és nagyon ütős diplomamunkájára. Azután a másik főiskola, a nyomában kialakuló pályakép, a színház sokoldalú színes világa, amely teret enged érzelemgazdag, ezerféle módon megnyilvánuló intellektusának. Bátor kísérletező kedve, az elődök ismerete, tisztelete mellett teremt érzékeny, új atmoszférát egy-egy előadáshoz.
Ervin nehezebben indult, ugyan nem a pályán, ott ment minden, csak a főiskola kapuját volt nehéz áttörni, de kitartása, elhivatottsága már grafikusként elért sikerei ellenére is iskolapadba ültette. Két tablón Önök is láthatják a sikeres felvételire vitt rajzokat, grafikákat. Már ezeken is, de a későbbi munkákon még inkább tetten érhető Ervin groteszk látásmódja. Ajánlom, feltétlenül nézzék végig a monitoron a többi munka között látható diploma filmet, amit ma is érvényes humora, retrós formai megoldásai tesznek emlékezetessé. A kivetítőn sorakoznak grafikai munkái, – nagyvonalú, korrekt megoldások – köztük is felvillan groteszk humorra fogékony látásmódja.
Ervin, mint animációs tervező végzett 2002 –ben az Iparművészet Főiskolán, de grafikusként dolgozott. Innét a kettősség, a falon kiállított munkák inkább az animációhoz kötődnek, egy-két figura terv, egy-egy filmterv. A képernyőn pedig az alkalmazott grafikák. Sajnos sok elkészült munkának nyoma veszett, így a falakról is hiányoznak filmek, és egy elkészült portfólió.
A kiállítás címét – Színről-színre -, nagyon találóan választotta Enikő, hiszen számtalan megközelítésre, értelmezésre ad módot. Ugyan a két szó ilyen kontextusa, a mi kultúrkörünkben, elsősorban Pál apostol Szeretet himnuszát jelenti. Sokunkban emlékezetes nyomokat hagyott Bergman és Tarkovszkij filmnyelvi értelmezése is. Bergman mondja egy helyütt, Tükör által homályosan című filmjében „Nem tudhatjuk, hogy a szeretet bizonyítéka-e Isten létének, vagy a szeretet maga az Isten” A teljesebb idézet Pál apostoltól „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre, most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.”
Ebben a szövegkörnyezetben, több egyszerű, profán magyarázat is kínálkozik. Az első, a kapcsolat a munkák és a színház a film világa között. Azután itt fontos a felismerése annak, hogy ismereteink mindig közvetettek, az értelmezés mindenkori szubjektuma. Pál apostol levelének szintén sokat idézett kezdő sorai Ervin tragikus távozása, Enikő megtartó szeretete miatt még nagyon ide kívánkozó, gondolat: „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom…”
(Szalontai Éva beszéde a Színről-színre című kiállítás megnyitóján.)
