Perbál története

Perbál címere

Perbál címere

A település kezdetei

Perbál a Budai-hegység és a Nyakas-hegy találkozásánál, a Zsámbéki-medence északi csücskében fekszik. Kiváló természeti adottságainak, a hegyek, patakok és erdők közelségének előnyeit és hasznát már az őskorban is felismerték. A település határában több bronzkori lelet is arról tanúskodik, hogy a történelem előtti időkben már lakott terület volt, amelyet későbbi, római kori telepek gazdag lelőhelyei igazolnak.

Első írásos említése 1258-ból származik Perbar néven. 1332-ben utalnak rá Prebor és Probor néven is. Nevének eredete, a legenda szerint Perbaldus, Szent István egykori gyóntatópapjának nevéből származik. Annyi valóban bizonyos, hogy neve személynévből származtatható, azonban kérdéses, hogy magyar névadással keletkezve a „Jacobi filii Perbardi” kifejezés vagy a szláv eredetű Přebor név lehetett a névadó személynév.

A középkor századaiban a Smaragd nembeli Ajnárdfi család birtoka volt, akiknek a település északkeleti hátárában vára is állt. Jelentőségét mutatja, hogy a legközelebbi várak Esztergomban, Visegrádon valamint Óbudán és Budán álltak. A XIV. században még bizonyíthatóan álló földvár és birtokosa egykori emlékét őrzi Perbál határában a Zajnát (Aynárd)-hegy is.

A középkorra nyúlik vissza a 2000-es években felelevenített határjárás szokása is, amelyről, és Szent Miklós tiszteletére szentelt templomáról, 1401-ből maradt fent írásos emlék.

Elnéptelenedés és betelepülések

A vár XV. századi pusztulása azonban nem hozta magával a település elnéptelenedését. Még az 1541-es török megszállás előtt Buda vára alá tartozott Perbál is, azon belül a zsámbéki királyi vadászkastélyhoz szolgált. Ismert azonban, hogy a török megszállás kezdetén már lakatlan településként tartották nyilván a községet. Az összeírásokban szereplő több hasonló sorsú településsel ellentétben Perbál később újra benépesült.

A Zichy-család óbudai uradalmának részeként 1736-ban kerülhetett sor az első német telepesek beköltözésére. Telepítési szerződés nem maradt fent, ezért nem is lehet megállapítani, hogy tervezett betelepítésről vagy esetleg spontán bevándorlásról lehet-e szó. Sok adat bizonyítja viszont, hogy 1737-től kezdve nagy számban érkeznek a környékbeli településekről nem csak német, hanem szlovák ajkú lakosok is.

Az első keresztelés anyakönyvezése is ebben az időben történik, ekkor még a piliscsabai anyakönyvbe. 1737-ben már a zsámbéki anyakönyvben olvasható: András judex perbaliensis. A Zsámbéki-medence településeinek máig szoros kapcsolata és egymásrautaltsága tehát már ebben a korban kialakult, amelyet a közös történelmi tudat csak tovább erősít.

Szent Anna tiszteletére szentelt temploma, megőrizve középkori formáját, 1748–1752 között épült fel az itt élő katolikus többségű hívek számára. A megyei összeírások 1744-ben vették számba lakott településként Perbált. A lakosok többsége ekkor már német volt.
1756-tól ismét a Magyar Kamara alá tartozik a falu és a hozzá tartozó földterületek, amely újfent kiemeli Perbál és a többi Buda környéki település különösen fontos és országosan is jelentős szerepét.

A betelepítést követő időkben fellendül a község gazdasága, megjelennek az iparos és kézműves foglalkozások, jelentős szerephez jut a szőlőtermesztés és a mezőgazdaság is. A XIX. század fejlődését és gyarapodását a XX. század sorscsapásai döntően befolyásolják, új kereteket szabva a továbbélésnek. A második világháborút lezáró békekötésekkel született meg a kollektív bűnösség elve, amely alapjául szolgált a hazai, és így a perbáli német nemzetiségű állampolgárok kitelepítésére.

A kitelepítés

A kitelepítéseket az 1941-es népszámlálás adatai szerint rendelték el, Perbál 2066 fős lakosságából ekkor 1720 fő vallotta magát német anyanyelvűnek (83%), míg 1449 fő német nemzetiségűnek (70%). A kitelepítésről szóló rendelet értelmében, 1946 áprilisától, közel 1100 perbálinak kellett elhagynia otthonát.

Új hazájukat Németország különböző pontjain, többek között a Hessen tartományban fekvő Burgwaldban kellett megtalálniuk. A megüresedő házak és telkek a betelepülő családok számára jelentettek új lehetőségeket, új gyökereket. Érkeztek többek között Borsod, Heves és Hajdú megyéből is.

A változás azonban az itt élő szlovákokat sem kerülte el. A csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében több család is elhagyta Perbált, helyükre pedig a Felvidékről érkeztek lakosok.

“Új alapokon” – a szocializmus utáni időszak

Az új alapokon szerveződő helyi társadalom a szocializmusban épülhetett újjá, melynek egyik új közösségét az 1975-ben Maros Tamás, Ybl Miklós-díjas építész és Hámory Judit tervei alapján felépült hatvan lakásos lakótelep jelentette. Korszerű és modern megoldásaival több művész otthonául szolgált és szolgál a mai napig.
De ekkor lendül fel a sportélet is: futballban, asztaliteniszben egyaránt kiváló csapatok működnek Perbálon, amely lendület töretlen azóta is. 

A szocialista időket szimbolizáló katonaszobor ledöntésével és a tanácsokat felváltó önkormányzati rendszer megszervezésével újabb korszak vette kezdetét a kilencvenes évek elején. Ennek jelképeként született meg a község címere, amely az itt élő nemzetiségekre és Perbál történetére utal. Az életfa jól szimbolizálja a jelenkor történetét is. A németországi Burgwald településével kötött partnerkapcsolati megállapodás kettős célt szolgál. Begyógyítani, enyhíteni a történelem ejtette sebeket és ápolni a múltat, de egyúttal kaput nyitni a jövő generációk számára is.

Napjaink – egy virágzó, megújulni képes és hagyományaira büszke település

Napjainkban aktív civil élet és a helyi közösségek által szervezett programok színesítik a falu hétköznapjait. Az itt élő polgárok számára valódi otthont, az ide vágyók számára vonzó lehetőségeket jelent Perbál, hiszen egészséges ütemű fejlődés és gyarapodás jellemzi a községet. A múlt hagyományaira épülő és a jövő elképzeléseit megvalósítani igyekvő vállalkozások megtelepülésével és megszépülő köztereivel a jövő történészei számára is hasonló üzenettel bír majd, mint őseink hagyatéka: egy virágzó, megújulni képes és hagyományaira büszke település.

 

 

 

Rimóczi Tamás

 

 

 

Felhasznált irodalom:

  1. A magyarországi németek kitelepítése és az 1941. évi népszámlálás. Összeállította: Czibulka Zoltán, Heinz Ervin, Lakatos Miklós, Budapest, Magyar Statisztikai Társaság Statisztikatörténeti Szakosztálya, KSH Levéltár, 2004.

  2. Az 1941. évi népszámlálás, demográfiai adatok községek szerint. Budapest, KSH, 1947.

  3. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza IV., Liptó, Máramaros, Moson, Nagysziget, Nógrád, Nyitra, Pest és Pilis megye. Budapest, Akadémiai, 1963.

  4. Kiss Ákos: Aynard várának tanulságai az Árpád-kori várak vitájában. In: Műemlékvédelem 1988 (32.) 2.

  5. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára II., Akadémiai, Budapest, 1997.

  6. L. Gál Éva: Az óbudai uradalom a Zichyek földesurasága alatt, 1659-1766. Budapest, Akadémiai, 1988.

  7. Magyarország történeti helységnévtára, Pest-Pilis-Solt megye és a Kiskunság (1773-1808). Szerkesztette: Szaszkóné Sin Aranka, Budapest, KSH Könyvtár és Dokumentációs Központ, 1988.

  8. Maros Tamás: Lakótelep, Perbál. In: Magyar Építőművészet, 1975 (23.) 2.

  9. Molnár Zoltán – Molnár Zoltánné: Új honfoglalók Perbálon. Püspökladány, Molnár Zoltán, 2001.

  10. Molnár Zoltán: Adatok Perbál történetéhez. Perbál, Molnár Zoltán, 1991.

  11. Pest megye régészeti topográfiája, a budai és szentendrei járás. Szerkesztette: Torma István, Budapest, Akadémiai, 1986.

 

 

 

 

 

Hírek, aktualitások

Figyelembe véve az Országos Meteorológiai Szolgálat előrejelzési adatait, valamint az Országos Közegészségügyi Központ szakmai ajánlásait, dr. Szentes Tamás országos tisztifőorvos Úr 2017. július 20-án (csütörtök) 00.00 ...

Hirdetések