Széchenyi 2020
Széchenyi 2020

Perbál története

A település kezdetei

Perbál a Budai-hegység és a Nyakas-hegy találkozásánál, a Zsámbéki-medence északi csücskében fekszik. Kiváló természeti adottságainak, a hegyek, patakok és erdők közelségének előnyeit és hasznát már az őskorban is felismerték. A település határában több bronzkori lelet is arról tanúskodik, hogy a történelem előtti időkben már lakott terület volt, amelyet későbbi, római kori telepek gazdag lelőhelyei igazolnak.

Első írásos említése 1258-ból származik Perbar néven. 1332-ben utalnak rá Prebor és Probor néven is. Nevének eredete, a legenda szerint Perbaldus, Szent István egykori gyóntatópapjának nevéből származik. Annyi valóban bizonyos, hogy neve személynévből származtatható, azonban kérdéses, hogy magyar névadással keletkezve a „Jacobi filii Perbardi” kifejezés vagy a szláv eredetű Přebor név lehetett a névadó személynév.

A középkor századaiban a Smaragd nembeli Ajnárdfi család birtoka volt, akiknek a település északkeleti hátárában vára is állt. Jelentőségét mutatja, hogy a legközelebbi várak Esztergomban, Visegrádon valamint Óbudán és Budán álltak. A XIV. században még bizonyíthatóan álló földvár és birtokosa egykori emlékét őrzi Perbál határában a Zajnát (Aynárd)-hegy is.

A középkorra nyúlik vissza a 2000-es években felelevenített határjárás szokása is, amelyről, és Szent Miklós tiszteletére szentelt templomáról, 1401-ből maradt fent írásos emlék.

Elnéptelenedés és betelepülések

A vár XV. századi pusztulása azonban nem hozta magával a település elnéptelenedését. Még az 1541-es török megszállás előtt Buda vára alá tartozott Perbál is, azon belül a zsámbéki királyi vadászkastélyhoz szolgált. Ismert azonban, hogy a török megszállás kezdetén már lakatlan településként tartották nyilván a községet. Az összeírásokban szereplő több hasonló sorsú településsel ellentétben Perbál később újra benépesült.

A Zichy-család óbudai uradalmának részeként 1736-ban kerülhetett sor az első német telepesek beköltözésére. Telepítési szerződés nem maradt fent, ezért nem is lehet megállapítani, hogy tervezett betelepítésről vagy esetleg spontán bevándorlásról lehet-e szó. Sok adat bizonyítja viszont, hogy 1737-től kezdve nagy számban érkeznek a környékbeli településekről nem csak német, hanem szlovák ajkú lakosok is.

Az első keresztelés anyakönyvezése is ebben az időben történik, ekkor még a piliscsabai anyakönyvbe. 1737-ben már a zsámbéki anyakönyvben olvasható: András judex perbaliensis. A Zsámbéki-medence településeinek máig szoros kapcsolata és egymásrautaltsága tehát már ebben a korban kialakult, amelyet a közös történelmi tudat csak tovább erősít.

Szent Anna tiszteletére szentelt temploma, megőrizve középkori formáját, 1748–1752 között épült fel az itt élő katolikus többségű hívek számára. A megyei összeírások 1744-ben vették számba lakott településként Perbált. A lakosok többsége ekkor már német volt.
1756-tól ismét a Magyar Kamara alá tartozik a falu és a hozzá tartozó földterületek, amely újfent kiemeli Perbál és a többi Buda környéki település különösen fontos és országosan is jelentős szerepét.

A betelepítést követő időkben fellendül a község gazdasága, megjelennek az iparos és kézműves foglalkozások, jelentős szerephez jut a szőlőtermesztés és a mezőgazdaság is. A XIX. század fejlődését és gyarapodását a XX. század sorscsapásai döntően befolyásolják, új kereteket szabva a továbbélésnek. A második világháborút lezáró békekötésekkel született meg a kollektív bűnösség elve, amely alapjául szolgált a hazai, és így a perbáli német nemzetiségű állampolgárok kitelepítésére.

A kitelepítés

A kitelepítéseket az 1941-es népszámlálás adatai szerint rendelték el, Perbál 2066 fős lakosságából ekkor 1720 fő vallotta magát német anyanyelvűnek (83%), míg 1449 fő német nemzetiségűnek (70%). A kitelepítésről szóló rendelet értelmében, 1946 áprilisától, közel 1100 perbálinak kellett elhagynia otthonát.

Új hazájukat Németország különböző pontjain, többek között a Hessen tartományban fekvő Burgwaldban kellett megtalálniuk. A megüresedő házak és telkek a betelepülő családok számára jelentettek új lehetőségeket, új gyökereket. Érkeztek többek között Borsod, Heves és Hajdú megyéből is.

A változás azonban az itt élő szlovákokat sem kerülte el. A csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében több család is elhagyta Perbált, helyükre pedig a Felvidékről érkeztek lakosok.

„Új alapokon” – a szocializmus utáni időszak

Az új alapokon szerveződő helyi társadalom a szocializmusban épülhetett újjá, melynek egyik új közösségét az 1975-ben Maros Tamás, Ybl Miklós-díjas építész és Hámory Judit tervei alapján felépült hatvan lakásos lakótelep jelentette. Korszerű és modern megoldásaival több művész otthonául szolgált és szolgál a mai napig.
De ekkor lendül fel a sportélet is: futballban, asztaliteniszben egyaránt kiváló csapatok működnek Perbálon, amely lendület töretlen azóta is. 

A szocialista időket szimbolizáló katonaszobor ledöntésével és a tanácsokat felváltó önkormányzati rendszer megszervezésével újabb korszak vette kezdetét a kilencvenes évek elején. Ennek jelképeként született meg a község címere, amely az itt élő nemzetiségekre és Perbál történetére utal. Az életfa jól szimbolizálja a jelenkor történetét is. A németországi Burgwald településével kötött partnerkapcsolati megállapodás kettős célt szolgál. Begyógyítani, enyhíteni a történelem ejtette sebeket és ápolni a múltat, de egyúttal kaput nyitni a jövő generációk számára is.

Napjaink – egy virágzó, megújulni képes és hagyományaira büszke település

Napjainkban aktív civil élet és a helyi közösségek által szervezett programok színesítik a falu hétköznapjait. Az itt élő polgárok számára valódi otthont, az ide vágyók számára vonzó lehetőségeket jelent Perbál, hiszen egészséges ütemű fejlődés és gyarapodás jellemzi a községet. A múlt hagyományaira épülő és a jövő elképzeléseit megvalósítani igyekvő vállalkozások megtelepülésével és megszépülő köztereivel a jövő történészei számára is hasonló üzenettel bír majd, mint őseink hagyatéka: egy virágzó, megújulni képes és hagyományaira büszke település.

 

 

 

Rimóczi Tamás

 

 

 

Felhasznált irodalom:

  1. A magyarországi németek kitelepítése és az 1941. évi népszámlálás. Összeállította: Czibulka Zoltán, Heinz Ervin, Lakatos Miklós, Budapest, Magyar Statisztikai Társaság Statisztikatörténeti Szakosztálya, KSH Levéltár, 2004.

  2. Az 1941. évi népszámlálás, demográfiai adatok községek szerint. Budapest, KSH, 1947.

  3. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza IV., Liptó, Máramaros, Moson, Nagysziget, Nógrád, Nyitra, Pest és Pilis megye. Budapest, Akadémiai, 1963.

  4. Kiss Ákos: Aynard várának tanulságai az Árpád-kori várak vitájában. In: Műemlékvédelem 1988 (32.) 2.

  5. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára II., Akadémiai, Budapest, 1997.

  6. L. Gál Éva: Az óbudai uradalom a Zichyek földesurasága alatt, 1659-1766. Budapest, Akadémiai, 1988.

  7. Magyarország történeti helységnévtára, Pest-Pilis-Solt megye és a Kiskunság (1773-1808). Szerkesztette: Szaszkóné Sin Aranka, Budapest, KSH Könyvtár és Dokumentációs Központ, 1988.

  8. Maros Tamás: Lakótelep, Perbál. In: Magyar Építőművészet, 1975 (23.) 2.

  9. Molnár Zoltán – Molnár Zoltánné: Új honfoglalók Perbálon. Püspökladány, Molnár Zoltán, 2001.

  10. Molnár Zoltán: Adatok Perbál történetéhez. Perbál, Molnár Zoltán, 1991.

  11. Pest megye régészeti topográfiája, a budai és szentendrei járás. Szerkesztette: Torma István, Budapest, Akadémiai, 1986.

 

 

 

 

 

Hírek, aktualitások

A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Gazdasági Ellátó Központ (BM OKF GEK) Kéményseprőipari Tevékenységet Ellátó Igazgatóhelyettesi Szervezet kéményseprő szakmunkásokat és betanított munkásokat keres....

2024.03.04-03.08-ig szabadság miatt dr. Tornáry György helyettesít....

Hirdetések


Közszolgáltatók elérhetőségei és hibabejelentés