Hagyományaink újratöltve – Kárpát-medencei pályázat

A zsűri a következő szempontok alapján értékelt: környezeti tartalom, kreativitás és esztétika. Szeretettel gratulálunk mindenkinek a beküldött nagyszerű alkotásokhoz!

Több mint háromszáz pályamű érkezett a Kárpát-medence szinte minden részéről.

Szöveges alkotások kategória: 18 év alattiak korcsoportja

Első helyezés: Csákvári Hanna, Darvas Csenge, Győrfi Lili, Szalai Henrietta, Wentzel Réka, Zaláni-Kiss Kata

(Kis-forrás Német Nemzetiségi Általános Iskola)

Alkotásuk: A jószívű sárkány legendája

A beadott pályamű:

Tanítványaim készítették a következő „mai” legendát községünk egyik nevezetességéről. Egy projekthét keretében (mely a Faluportya címet kapta – szintén a gyerekek ötlete alapján) kellett történetet, mondát  kitalálni, írni s felolvasni társaiknak a falu valamely nevezetességéről. Fotót is kellett hozzá készíteniük. A fa, amelyről írtak kiszáradt. A községháza előtt áll, és úgy gondolták községünk akkori elöljárói, hogy nem kellene kivágni. Elhívták községünk fafaragó mesterét, és ő álmodta meg a „jó” sárkányt, akinek a három feje a Perbálon valaha élt és ma is élő három nemzetiséget ábrázolják. Azért jó sárkány, mert ez a három nép régen és ma békességben, közösen munkálkodva Perbál fejlődésén élte, éli mindennapjait.

Bakai Anikó

„Újjászülető tárgyaink” – A jószívű sárkány legendája

Egyszer volt, hol nem volt, állt kis falunk közepén egy szép nagy fa. Lombja árnyékot adott évtizedeken át a gyerekeknek a nagy melegben, amikor az iskolából hazafelé tartottak. Idős nénik pihentek meg alatta, amikor vásárolni voltak. Madarak fészkeltek ágai között, nevelgették fiókáikat.

Egyszer egy esős éjszakán a falunkba tévedt egy gonosz vén banya, aki az eső elől a fa alá húzódott. Olyan nagy vihar volt, hogy a fa nem tudta teljesen megvédeni az öregasszonyt, így hát teljesen bőrig ázott. Nagyon mérges lett a boszorkány a fára, ezért egy háromfejű sárkánnyá varázsolta. Ezután megparancsolta neki, hogy pusztítson el mindenkit, aki arra jár, majd elbújt a fa melletti bokorban, hogy megnézze, mi történik.

Másnap hajnalban két asszony sietett a buszhoz, hiszen nem késhettek el a munkahelyükről. Fontos, hogy a kenyérbolt időben kinyisson, hogy mindenki megvehesse az aznapi pékárut. A két asszony szlovák nyelven beszélgetett egymással.  Észre sem vették a sötétben, hogy a lombos fa helyén egy sárkány áll. A sárkány nem bántotta őket.

Nem sokkal ezután három férfi tolta a biciklijét el mellette. Ők sem vették észre az új jövevényt, németül beszélgettek arról, hogy a közeli húsüzemben találtak munkát, és milyen jó, hogy nem kell a városba utazniuk. A sárkány bennük sem ejtett kárt.

Már kivilágosodott, amikor három kislány haladt el a fa mellett, akik az iskolába igyekeztek. Rácsodálkoztak a sárkányra, hiszen nemrég még zöldellő fa állt a helyén. Magyarul csevegtek, nevetgéltek, odaszaladtak hozzá, megsimogatták a törzsét, és dicsérték, hogy ilyen kedves, barátságos sárkányt még soha nem láttak. Aztán szaladtak az iskolába. A sárkány mosolyogva nézett utánuk.

A gonosz boszorkány mérgesen ugrott elő a bokorból, és veszekedni kezdett vele. De a sárkány válaszra sem méltatta, hiszen nem értette, hogy mit mond. Nem értette, mert az egyik feje magyar volt, a másik szlovák, a harmadik német.

 A fát sok évvel ezelőtt iskolás gyerekek ültették, szlovák, magyar és német gyerekek, hiszen falunkban akkoriban ez a három nemzetiség lakott. És a fa nem felejtette el ezt, jó szívvel, sárkányként is vigyáz Perbálra, a hajdan itt élt emberek leszármazottaira.

Csákvári Hanna, Darvas Csenge, Győrfi Lili, 
Szalai Henrietta, Wentzel Réka, Zaláni-Kiss Kata